Mesterháza község honlapja

Mesterháza a Répce-sík délkeleti peremén, a Répce bal partján helyezkedik el. A 84-es útról Bük felé vezető út köti össze a külvilággal. A legközelebbi város, Csepreg 15 km-re, Sárvár 16-ra, a megyeszékhely 33 km-re van.

A település az ország szárazabb régiójába tartozik. Az évi átlagos csapadékmennyiség 5-600 mm között alakul. Az évi középhőmérséklet 10 C fok felett van, A legmelegebb hónap a július, ekkor az átlagos középhőmérséklet megközelíti a 22 C fokot. Ezzel szemben a leghidegebb hónap január átlagos középhőmérséklete -1 C fok alatt alakul. Időjárására jellemző, hogy napfényben igen gazdag része ez az országnak a napsütéses órák száma meghaladja a 2100 órát is. Az uralkodó szélirány ÉNY-i, az átlagos szélsebesség pedig eléri a 2,9 m/s. A növénytermesztés szempontjából Bő igen jó fekvésű, hiszen az utolsó tavaszi fagyok ideje április közepére esik, szemben az ország északi részével, ahol akár még májusban is fagyhat. Az éghajlatváltozás ezt a területet is érinti. Az elmúlt 30 évben közel 3 C fokkal nőttek a nyári maximumhőmérsékletek értékei, és az előrejelzések szerint a nyári átlaghőmérséklet a jövőben akár 5 C fokkal is emelkedhet.

A település fő birtokosa a Vesterházi- majd Mesterházy-család volt, de a későbbiekben mások is szereztek itt részeket. A feudalizmus idején köznemesi falu volt. 1436-ban kaptak címeres levelet Zsigmondtól, majd 1440-ben Erzsébet királynőtől pallosjogot. 1522-ben egy gyilkossági ügy miatt a család egyik ága elveszítette itteni birtokait. A XVI. század második felében lakói és birtokosai között a Mesterházyak több családján kívül megemlítették a Nagy-, az Ifjú- és a Rajky-családokat. Rajtuk kívül a későbbiekben még a Nickyeknek és a Szelesteyeknek is voltak területeik itt. 1671-ben 24 egytelkes nemest írtak össze. A két világháború között a Jekelfalussy-családnak és dr. Mesterházy Ernőnek volt száz katasztrális hold feletti birtoka.

A reformáció idején két vasárnapon a nemesládonyi anyaegyházhoz jártak az itteni hívek, a harmadikon pedig a lelkész itt prédikált. E szokás megváltoztatása miatt 1651-ben pereskedtek a nemesládonyiakkal és a lelkésszel. Végül az egyházkerületi gyűlésen döntöttek az ügyben, ahol az eredeti állapothoz való visszatérésre kötelezték Lasnár Gergely lelkészt. Az 1717-ben bekövetkező ellenreformációt követően a XIX. század közepére csaknem egyenlő arányban oszlott meg a katolikus és az evangélikus hívek száma.

A XVIII. század elejére a nemesi lakosság mellett jelentős számú szolgálatra kötelezett népesség is megjelent a faluban. 1715-ben 17 jobbágy és 4 zsellér lakott itt. A század második felére ez is jelentősen megváltozott, mert 1787-ben a 65 nemes és 20 zsellér mellett már csak két telken ülő jobbágy létét jegyezték fel. A lakosság teljes létszáma ekkor 257 fő volt, akik 31 házban és 57 családban éltek. A következő évszázad közepén (1850) 127 katolikus, 121 evangélikus és öt izraelita vallású lakott a községben álló 30 házban. 1869-ben szándékos gyújtogatás miatti tűzvész után csaknem a teljes települést újjá kellett építeni. 1930-ra az épületek száma 62-re, a lakosságé 321-re emelkedett. 1944-ben magyar repülőgépek álcázott állásai voltak a határban, és a legénység számára 12 barakkot építettek. 1950-ben Sopron megyétől Vas megyéhez csatolták.

Készítette: Barki Péter
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!